Kazahsztánban a lovaglás legősibb bizonyítékára bukkantak

A véltnél jóval korábban lehettek a lovaglás mesterei az emberek egy nemzetközi kutatócsoport szerint, amely az i.e. 2. évezredi andronovói kultúra síremlékeit Kazahsztánban tanulmányozva jutott erre a következtetésre.

Az orosz, kazah és amerikai tudósok alkotta csoport a kazahsztáni Liszakovszk város közelében lévő Novoilinovszkij-2 bronzkori temetkezési helyen végzett újabb kutatásokat, ezt a régészeti lelőhelyet már több évtizede tanulmányozza Emma Uszmanova, a Karagandai Állami Egyetem régésze.

A térségben mintegy 3500 éve élt az andronovói kultúra népe, ennek a kultúrának az egyik jellegzetessége volt a pásztorkodó állattenyésztés, a lótenyésztés kialakulása. Az állatokat már nemcsak élelem céljára tartották, hanem kocsik húzására és lovaglásra.

A temetkezési helyen talált lómaradványok ezt megerősítették. A Journal of Archaeological Science: Reports című folyóiratban megjelent tanulmányukban a kutatók felhívták a figyelmet az eltemetett állatok korára: a csődör mintegy 20, a kanca mintegy 18 éves volt. Ősi kantármaradványokat is találtak a sírokban.

A kutatók új feltevése szerint az állatokat feláldozva eltemették azon ember mellé, akit egész életében kísért.

„A szénizotópos kormeghatározás által több évtizedes pontosággal állapíthattuk meg a síremlék lehetséges korát. Összevetve ezeket az adatokat az általunk már ismertekkel, arra a következtetésre jutottunk, hogy a lovaglást, azaz a lovak használatát katonai célokra, jóval korábban gyakorolták, mint az számos kutatók korábban vélte” – idézte Igor Csecsuskovot, a Dél-urali Állami Egyetem kutatóját a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő hírportál.

„A mi anyagaink azt jelzik, hogy fegyveres lovasok, akik lóhátról harcoltak, nem később, mint Kr.e. 1600 körül megjelenhettek az eurázsiai sztyeppéken” – tette hozzá.

Lehetségesnek nevezte, hogy „a temetkezési helyen katonai elitet temettek el, amelynek hatalma a közösség tagjai és a szomszédok fölött a lovagláson és a harci tudáson alapult. A lovasnak jelentős előnye volt a gyalogharcossal szemben. De lehetséges egy másik magyarázat is, ez az elit a kollektívában egy közvetítő szerepet töltött be konfliktusokban, ezért volt hatalma és magas társadalmi rangja. Metaforikusan, ezt az elitet a bronzkor seriffjének is nevezhetjük” – magyarázta Csecsuskov.

(MTI)