Magányos, meg nem értett művész volt Gulácsy Lajos, akinek anyja volt az egyetlen nő az életében. Magyarországon nem igazán találta a helyét, Olaszországban lelt rá festészete valódi ízére és jelentőségére, amíg az első világháború félbe nem szakította felvirágzását. Apja elvesztése és anyja ragaszkodása egyszerre nyomorította meg, illetve a világ szörnyűségei sem egyszerűsítették meg a helyzetét, így egy olyan mesebirodalmat alkotott meg, ahova ma már mi is könnyedén elmenekülhetünk.
A XIX. század végén született Gulácsy Lajos (Budapest, 1882. október 12. – Budapest, 1932. február 21.), az egyik legkülönösebb stílusú magyar festő. A művészettörténészek úgy tartják, hogy egy egészen gyermeteg lelkű, kedves, különc teremtés volt, aki sohasem tudott teljesen felnőni. Ennek oka az édesapja elvesztése okozta trauma, illetve édesanyja zsarnoki szeretetének együttese volt.
Sosem volt képes arra, hogy beilleszkedjen bármilyen rendszerbe, így a festészetet is inkább autodidakta módon tanulta. Persze egy rövid ideig képezte magát, mivel az alapok elsajátításához szüksége volt rá, ezért két évig a budapesti Mintarajziskola diákja volt. Ezután Olaszországba utazott, bejárta Rómát, Padovát és Velencét is, ez utóbbi volt a legnagyobb hatással rá, itt töltötte a legtöbb időt. Ennek az is oka volt, hogy az első világháború alatt Velencében tartózkodott és itt szenvedte el azt a rendkívül súlyos idegösszeomlását, aminek következtében elmegyógyintézetbe került.
Vakon is százmilliót érő kincseket alkotott
A valóság brutalitása és szörnyűségei késztették szürreális alkotások elkészítésére, nemcsak a vásznon, hanem írott formában egyaránt. A két művészete erősen összefüggött egymással, mivel ugyanabban a különleges univerzumban alkotta meg képeit és történeteit is. Egy álomvilágának mítosza rendszeresen visszatért mindkét helyen.
Művein felismerhetőek a szecesszió, a preraffaelita festők és a szimbolizmus hatásai egyaránt, viszont lehetetlenség egyetlen irányzatba sorolni festményeit, mivel egyedi módon ötvözi ezeket a jellegzetességeket. Szürreális víziói mindmáig különös érzéseket váltanak ki a műkedvelőkből, a műgyűjtők pedig akár százmilliós összegeket is hajlandók kiadni egy eredeti példányáért. Ennek az is az oka, hogy szeme világa elvesztése után is ugyanolyan tökéletes képeket alkotott, hiszen az álomvilága a fejében létezett, a legnagyobb ihletéseit pedig onnan nyerte ki egészen munkássága végéig.
Gulácsy Lajos története egyszerre tragikus és rendkívül inspiráló.
