Az útlevél-szerű dokumentum története
hosszú múltra tekint vissza. A tudósok azt állítják, hogy már az i. e. V. században
Perzsiában volt írásbeli utazási engedély, amely a mai modern útlevélként
szolgált.
Egyiptomban, még az iszlám hajnalán, szigorú
útlevélrendszer uralkodott. Senki sem hagyhatta el körzetét a hatóságok
engedélye nélkül, és az Egyiptomból való kiutazáshoz útlevél (javaz) kellet,
amelyre még a rabszolgáknak is szükségük volt.
A latin eredetű „útlevél” (portus) szó
eredetileg kikötőt vagy mólót jelentett, később a tengeri kikötőn történő
áthaladásra feljogosító ősi okmányként azonosították. Létezik egy olyan
változat is, hogy az „útlevél” szó a héber „Húsvét” – Peszah („áthaladt”) szóból
ered. A középkori Európában az ilyen „papírokat” (dokumentum – szerk.) a helyi
hatóságok adták ki az utazók számára, amelyek
általában azoknak a városoknak a listáját tartalmazták, amelyekbe az ilyen
útlevél birtokosa beutazhatott. Az első útlevelek emellett nagyon részletes
leírást tartalmaztak a személyről, jellemzőiről és sajátosságairól, mivel
akkoriban még nem léteztek a fényképek.
Az első világháború alatt (1914–1918) az
európai országok kormányai megszigorították a határellenőrzéseket a biztonság
(a kémkedés elleni védelem) és a képzett munkaerő migrációs áramlásainak
kezelése érdekében. Ez az intézkedés a második világháború után (1939–1945) is
megmaradt és rutin eljárás lett. Köztudott, hogy az 1920-as években a brit
turisták panaszkodtak a „nem demokratikus” eljárással kapcsolatban, különösen a
fénykép és az antropometrikus (az ember fizikai méretei) adatok követelménye miatt. 1920-ban a Nemzetek
Szövetsége (az ENSZ elődje) nemzetközi szervezet speciális konferenciát tartott
az útlevelekről és az úti okmányokról. Az útlevélrendszer alapelveit a későbbi
1926-os és 1927-es konferenciákon határozták meg. Maga az útlevél a második
világháború idejében jelent meg, amikor az ENSZ létrehozta az adatok
egységesítésének rendszerét, a vízumok különféle típusai még ma is fejlesztés alatt állnak.
Köztudott, hogy az útlevelek különböző
színűek. De miért van az, hogy különböző
országokban más-más az útlevél színe és mindez mit jelent?
Kék
útlevél
A kék útlevelük van a Karibi-térségnek:
Kuba és az Egyesült Államok állampolgárainak, például Puerto Rico, Amerikai
Szamoa és az Egyesült Államok Virgin-szigetei. Az amerikai útlevél 1976-ban
lett sötétkék, ezt megelőzően zöld, bordó és fekete volt. De Dél-Amerikában
inkább a kék árnyalatot részesítik előnyben, Brazíliában, Argentínában,
Uruguayban és Paraguay-ban kék útlevél. Az ukrán útlevél kék színe az ukrán
zászló egyik színére utal.
Zöld
útlevél
Sok iszlám ország a vallási okokból
választja a dokumentum zöld színét. Úgy gondolják, hogy a zöld volt az iszlám
alapítójának, Mohamed prófétának kedvenc színe, és a természet színét
szimbolizálta. Ilyen színű útlevelük van Szíria, Irán, Afganisztán, Marokkó és
sok más arab ország állampolgárainak. Nyugat-Afrika lakói: Nigér, Burkina Faso,
Nigéria és Szenegál szintén zöld útlevéllel rendelkeznek.
Piros
útlevél
Az útlevelek leggyakoribb színe a vörös
szín különböző árnyalata. Bordó vagy sötét vörös színű az útlevele sok olyan
országnak, amely az Európai Unió tagja. Svájc kivétel e szabály alól, bár tagja
az EU-nak, élénkvörös útlevelet használnak, ami a nemzeti lobogójukat és a kultúrájukat szimbolizálják. Az EU-hoz való
csatlakozásban érdekelt országok, például Törökország, Macedónia és Albánia,
útleveleik színét pirosra változtatta. Néhány dél-amerikai ország – Bolívia,
Kolumbia, Ecuador és Peru – szintén bordó színű útlevelet használnak. Piros
színű útlevelet választottak a kommunista múltú országok is – Szlovénia,
Szerbia, Oroszország, Lettország, Románia, Lengyelország és Grúzia. Kína piros
színű diplomata útlevelet ad ki kormányzati tisztviselőinek. Ebben az esetben a
dokumentum piros színe a kommunista kormányt jelképezi.
Fekete
útlevél
A fekete útlevél a legritkább. Ilyet
használ számos afrikai ország – a Kongói Demokratikus Köztársaság, Angola,
Burundi, Zambia, Csád, Botswana, Malawi és Gabon. Új-Zéland is ezek közé
tartozik, mivel a fekete az ország nemzeti színe. Ugyanakkor nehéz meghatározni,
hogy mi köti össze ezeket az országokat, köztük Indiát, Tadzsikisztánt, Horvátországot,
Mexikót és Irakot.
Néhány ország más azonosító jelet is
hozzáad országa útlevéléhez. Ez a modern technológia fejlődésének köszönhetően
egyre gyakoribb. Finnország például egy jávorszarvas animált képét használja
útlevélében. Ezt az animációt „flipbook”-nak hívják – ha gyorsan lapozza az oldalakat,
mozgó képet láthat. Egyes országok útleveleikbe komplex műalkotásokat vezettek
be, amelyek az adott régióra jellemzőek.
De az útlevelek kiadásának legkreatívabb
megközelítését Norvégia mutatta be: a polgárai négy szín közül választhatnak.